2010. április 6.

Eljött az idő. Hat nap és minden demokrata vagy kevésbé demokrata urnához járul. Még mérlegelhetjük szavazatunkat. Habár a programoktól nem lettünk okosabbak, mi több, sok minden már a választás előtt eldőlt. De sok minden nem, ezért minden szavazat fontos.

A közvélemény kutatók már 60% körüli részvételi hajlandóságot mérnek, azaz egy jóslat, amely az alacsony részvételről szólt, nem valószínű, hogy bejön. Ha rendszerváltó hangulat nincs is, nagy szerencsénkre, kormányváltó hangulat mindenképpen van. Azzal is egyet lehet érteni, amit Orbán Viktor nem is oly rég mondott, hogy nemcsak egy párt, hanem egy egész hatalmi struktúra, gondolkodásmód tevődik zárójelbe, hamarosan. Az MSZP és holdudvara jó időre eltűnik a politika élvonalából. Megkockáztatom, ebben a formában nem is tér vissza soha. Jelenleg két irányzat látszik a pártban, de egyik sem hordozza a megújulás lehetőségét. Mesterházy egy súlytalan politikus, a mögötte állók pedig a végletekig levitézlett emberek, Lendvai, Kiss, Szekeres, stb. Másik oldalon meg ott van Gyurcsány, aki ugye már nem a pártjának, hanem magának kampányol. Végrehajtotta a kampány „spontán privatizációját.” Lejáratódása olyan mélységes, hogy a visszatérése több mint kétséges. Kaotikus írásaiból leginkább az derül ki, hogy nem fogja fel a pontos helyzetét és hiteltelenségének mértékét. A választási vereség után, ami borítékolható, komoly harc kezdődik majd a vezető pozíciókért. De ez majd csak a választás után lesz aktuális. Az mindenesetre elég gyászos alapnak tűnik, hogy szinte kizárólag nyugdíjas szavazóbázisa van a pártnak. A kampányuk a szokásos klisén alapul, ha Orbán nyer, akkor a szélsőjobb jut hatalomra. Ez a szlogen, a valósághoz ugyan nem közelít, de jól látható, hogy az MSZP kampánystábja már úgymond beárazta a vereséget, és csupán a törzsszavazók mozgósítására fókuszál. Kétségtelenül ez realista felismerés. A társadalom többi részéhez ellenben nem szólnak, nincs valós üzenetük.
A Fidesz ezzel szemben úgy fest történelmet ír majd, ha egyedül begyűjti a kétharmadot. Tartani ettől csak a Fidesznek kell, nem a választópolgárnak, mert ez a nagy lehetőség, nagy felelősséggel is jár. Kitérni előle nem lehet. Azaz, ha kudarcok érik az országot, nem igazán lehet másra mutogatni majd. A demokratikus rendszer alapvető alkotmányos struktúráit pedig a nemzetközi reakciók, az EU felé vállalt értékközösség és a Fidesz európai beágyazottsága miatt nem fenyegeti semmilyen veszély. Az ezzel való riogatás kampányfogásnak tekinthető. Egy biztos, az országnak mind az alkotmányát, mind a kétharmados törvényeit módosítani kell, tehát ez erős érv amellett, hogy a jobboldali szavazók mind a két szavazatukat Fidesznek adják. A három párti kombináció, amire a legnagyobb esély van a parlamentben, véleményem szerint beláthatatlan lövészárok harcot jelez előre. Tehát arra nem számíthatunk, hogy a Fidesz bármilyen kétharmados módosítása támogatást kapjon az ellentétes oldalról. Gyurcsány és Vona, mint konstruktív ellenzék, elég merész feltételezés lenne. Ezt el is vethetjük. A kampányra leginkább a ne hibázzunk jelző illik, amit eddig becsülettel teljesít a párt. Kár, hogy így alapos semmit mondásba süllyedt az egész. Egy biztos, nem a kampány miatt szavaznak az emberek a Fideszre. Inkább a remény, ami mellettük szól. Nehéz lesz ennek megfelelniük.
A Jobbik esélyeit a népharag szintje befolyásolja. Lehet 10%, de lehet 20% is. Kérdés, hogy kapnak-e még olyan magas labdákat, mint a két izraeli felderítőgép. Reméljük, végül a józanság lesz az úr, és az egyre inkább szélsőséges hangot megütő párt korántsem lesz olyan népszerű, mint amit sokan hisznek. Elég heterogén társaság ez, amely komoly belső problémák elé néz, hiszen a lelkes aktivisták, a festékszórós kommandó vagy fórumokat elárasztó megmondó emberek, jórészt radikálisabbak, mint maga a párt. Ellenben a parlamentben, a hétköznapi munkában alkukat kell kötni, ami ezt a társaságot elidegeníti óhatatlanul. Ha pedig középre akarnak mozogni, a radikalizmusból vissza kell venniük, ami belső harcokat okozhat. Ha viszont marad az utcákon megszokott hangnem a parlamentben, akkor végképp diszkreditálódnak. Nagy dilemma lesz, a megoldása vagy megoldatlansága eldönti a párt hosszú távú sorsát. Azt leszögezhetjük, hogy majdan a saját szélsőségeseik lesznek a legfőbb problémájuk. A kampányuk mit sem puhult, tehát úgy fest, a nagyszámú roma lakossággal rendelkező területeken megszerzett szavazatokat akarják begyűjteni. Bár a győzelemről beszélnek, de láthatóan inkább biztosra akarnak menni. Érthető. A legtöbbet a Fidesz elleni kampány ártott nekik a legutóbbi adatok szerint. Megindult a szavazók visszaáramlása. Mert ugyan sok a radikális, de sokan nem örülnek a jobboldal megosztottságának. Valószínűleg sok, listás átszavazót vesztenek még emiatt.
Az LMP és az MDF, mint a határon billegő pártok az első versenyt csak részben teljesítették. Bár az LMP-nek megvan minden területi listája, de csak felét tudta a lehetséges jelölteknek versenybe állítani. Az MDF-nél még rosszabb a helyzet, hiszen hiányos számú listát tud felmutatni. Márpedig ez nem sok jót jelent. A Bokros-program pedig jól fest, csak a megvalósulásra semmi esélye nincs. Ha valami csoda folytán a párt bejut, azok, akik Bokros uszályában jönnek, nem tűnnek túl hitelesnek. Bokros meg elég valószínűtlen, hogy feladja EU-s pozícióját egy néha hozzászólhatok pozícióért a magyar parlamentben. Sem a párt esélyei, sem jelöltjei nem túl acélosak, egy szó, mint száz, jó eséllyel nem jutnak a parlamentbe. A kampányuk erőtlen, gyakorlatilag Bokrosról szól az egész, ami igen sekélyes. Bár a liberális szavazók megszólítása a tét, a párt képviselőit nehéz így besorolni. Az egésztől inkább a hiteltelenség szó jut az eszembe.
Az LMP ezzel szemben új szín, jobb esélyekkel. Valami olyasmi, amivé mára az MSZP-nek kellett volna válnia részben, ha nem csak nyugdíjas klubokban gondolkodnak. Reményteljes alakulat, elég gyenge kampánnyal sajnos. Ettől függetlenül, aki új baloldali alakulatot szeretne látni a parlamentben, amelynek van jövője, bátran húzzon rájuk egy x-et. Kampány büdzséjük szegényes és ez látszik is, hiszen elég szerény a jelenlétük, nem igazán van jelen a kampányuk. Az ismertségük a legnagyobb korlát, ami a szereplésük útjában áll. Talán már szűkös az idő, hogy ezt leküzdjék.
A szavazataim megosztásán nem változtatott semmit az eltelt két hét, hiszen az alapkérdések maradtak. Kell egy jó kormánypárt, jelentős többséggel, ez ma a Fidesz. Ellenben szükséges, egy tárgyalni képes ellenzék, amely a politikai életünk baloldali fertályán képes újat alkotni. Ez pedig 2010-ben az LMP.