Így a választások előtt egy hónappal illene csatlakoznom a latolgató, elemzők sokaságához, és némi százalékokkal való dobálózás után, rettegnem kellene egy kicsit, mert jön a Jobbik vagy mert a Fidesz kétharmaddal örökös elnökké teszi Orbán Viktort vagy a kétharmados Fidesz előny pozitívumait kellene ecsetelnem. Nézőpont kérdése, én ezt nem teszem. Ehelyett felmérem a lehetőségeket bal és jobb oldalon, végül elárulom, ma kire szavaznék. Két hét múlva pedig ismét megteszem ezt, az elkövetkezendők tükrében.
Először is kettébontom a pártjainkat két nagy csoportra. Kreatívan jobb- és baloldali csoportosítást alkalmazok. Különösebb magyarázatot ehhez nem fűzök, maximum annyit, hogy kissé idejétmúlt a dolog, de legalább egyértelmű mindenkinek. Tehát kezdjük a jobboldallal.
Két párt van, akiket elhelyezhetünk ide és valódi súlya van. A Fidesz és a Jobbik. Valaha a jobbsorsra érdemes MDF is itt próbálkozott ezen a térfélen, de hosszas olvadozás után szembe kellett nézniük azzal, hogy ezen az oldalon a két nehézbombázó mellett, számukra nincs tér. Ezért egy határozott fordulattal átmentek a másik oldalra, érzékelvén a vákuumot, amit az MSZP maga után hagyott. Ma még kicsit képzavarban szenvednek, de én úgy gondolom, időszerű az átsorolásuk a másik oldalra. Tehát van két potens pártunk ezen az oldalon.
 A Fidesz egyértelmű esélyese a választásnak. Ha csak a parlamenti mandátumok 60%-át, vagy ennél kevesebbet abszolválnak, az bombameglepetésnek számítana. A párt szakértői hátteréről elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag megtartották az előző kormányzásuk legjobbjait, és a magyar szürkeállomány együttműködni akaró tehetséges tagjai már régen a párt mögött állnak. Programjuk leíró, a fő problémákat jól megjelenítő korrekt munka. Aki számsorokat várt, az persze csalódott, pedig nincs rá ok. Jelenleg olyan nyolc év után vagyunk, egy olyan válságban, ami lehetetlenné teszi a számszerű ígéreteket. Először leltár kell, hiszen a hiány nem csak a költségvetésben, hanem az államháztartás alrendszereiben is megbújik. Célokat, elveket lehet lefektetni, a többit az adatok ismeretében lehet felvázolni. A növekedést meg kell alapozni, ahhoz pedig változás kell, mert így valóban nem mehet tovább. Legalább a problémák felismerése megvan, ez kiolvasható a programból. Ismerve a 1998-2002-es időszakot, az biztos, hogy Orbán vezetői képességével nem lesz gond. Szüksége is lesz erre, mert súlyos feladatok várják. Ami talán még érdekesebb az az, ami kimaradt a programból. Ez pedig az osztogatás az inaktív rétegeknek. Nincs az MSZP nyugdíjprémiumához mérhető ostobaság a programban, ami feltétlenül előremutató. Az aktív, dolgozó népesség helyzetbehozása feltétlenül üdvözlendő momentum. Összegezve elmondhatjuk, ha szeretjük a Fideszt, ha nem, jelenleg nincs alternatívájuk. Vagy sikerül nekik vagy sikerül nekik. Ennyi sansza maradt az országnak. Ez nem túlzás. Ha mégsem, akkor komoly visszaesés következik nagyobb, mint az eddigi. Leginkább a bizonyított megedződött vezetői gárda az, ami a Fidesz legnagyobb ereje. Ez az, ami a többi pártnak nincs. Megjegyzem Orbán kaliberű, Európában elfogadott vezetője sincs egyik alakulatnak sem. Majd lesz, de az évekbe telik. Nagy előny ez, mert a pártok sorsát nem egy jól megírt füzetecske, hanem a rendelkezésére álló szürkeállomány mennyisége dönti el. Ezt az MSZP 2006 utáni vesszőfutása jól példázza. Bár Járai Zsigmond legutóbbi nyilatkozata kis bizonytalanságot mutatott ezen a téren,- mármint hogy akkora a feladat, amihez nem biztos, hogy megvan a megfelelő számú szakember, - de remélem, téved.
A Jobbik igazi modern és egyben avítt kelet-európai „termék”. A legújabb mi autónk, Lada alvázon. Szóval látszólag van egy fitt program, ami mindenre választ ad. A bankok kifizetik a kölcsöneinket, cigány honfitársaink segély helyett kapnak egy törvényt, a falvak meg sok csendőrt. Reméljük a bicajos hadosztályok, mountain bike-okkal és a hasonló revitalizált ötletek a Horthy-korszakból már nem kerülnek elő, mert az az érzésem, hogy ez egy átlagosan művelt, az öncsalástól elszokott állampolgárnak már sok lenne. Egy szó, mint száz, bájos zűrzavar uralkodik ebben a pártprogramban. Ha összedobáljuk az összes fóbiát, amit Bibó is papírra vetett, „A kelet-európai kis államok nyomorúsága” című műben, akkor hamar összeáll a Jobbik program alapvetéseinek jó része, erre már csak egy kis globalizáció kritikát, meg egy jó adag demagógiát kell pakolni, és kész a mű. Igazi protest párt ez, amelyik jól taktikázó, jól kommunikáló élcsapattal rendelkezik, de azt, hogy mi van mögöttük, mit gondol a második vonal a pártban, nehézkesebb összeszedni. Egy biztos, minden zsigeri sérelmet, fóbiát ügyesen használnak, csakúgy, mint az internetet. Töméntelen aktivistával és a teljes jobboldali szubkultúrával rendelkeznek, most még. Ezzel el is érkeztünk a párt jobb szélére és egyben Achillesz sarkához. Hamarosan a legnehezebb feladvány a saját szélsőségeseik kontrollja lesz, hiszen ez egy borzasztóan heterogén alakulat. Van itt minden, a csalódott MSZP szimpatizánsoktól, a kaszinós szürkevállalkozóig. Úgy fest, azt az esztelen szociális demagógiát, amit az MSZP értékmentesen használt, szépen honosították, és most a jóléti sovinizmust, a valódi sovinizmussal sikerült összeházasítani. Sok rokoni szálat vélek felfedezni a szomszédban dúló „slotaizmussal”, csak ezt Vona Gábor adja elő. A párt bejutási esélyei jók, a középpárti státusz elérése a cél. Egyet viszont minden Jobbikra szavazó jobboldalinak tudnia kell. A Jobbik bármilyen radikális változást hirdet, az nem valósulhat meg. Két okból:
1, A programjuk megvalósíthatatlan. Csak egy elemet emelek ki. Jelenleg az IMF és az államkötvényeinket felvásároló „spekulánsok”, bankok finanszíroznak minket. Bárki emelné be a Jobbikot a hatalomba, az többé nem számíthat pénzre. Ez gyakorlatilag az azonnali összeomlást jelentené. Ehhez nem is kell sok, hiszen az ország késélen táncol. Most nem „hamis realistákra”, hanem realistákra van szükségünk. Nem egy elképzelt világban kell cselekedni, hanem itt az EU peremén. Ehhez pedig számolni kell a reális viszonyokkal.
2, A Jobbikkal kokettáló párt azonnal diszkreditálódna Európában. Nem nagyon, csak éppen annyira, hogy sok jóra ne számíthassunk. Ha Szlovákia lennénk, persze más lenne a helyzet, de ugye őket nem forró pénzből finanszírozzák… Partner nélkül pedig radikális változás sincs.
Tehát egy szó, mint száz, mind belső, mind külső konfliktusokat generálnának, de a régieket nem oldanák meg. Ez most nem megengedhető sem a kormánypártnak, sem az országnak. Most sok barátra, nem pedig sok ellenségre van szükségünk. Az ennek ellenére sem vitatható, hogy a Jobbik nélkül sok probléma most sem lenne az „asztalon”, és ez a szerepköre megér egy ellenzéki pozíciót, de nem többet. Remélhetőleg a választók nem értékelik túl ezt a pártot. Megjelenésüknek a parlamentben egy értelme mindenképpen lesz, figyelmezteti a többieket, hogy talán ideje lenne észbe kapni, és rájönni, hogy a demokrácia nem egyenlő az anarchiával. Cselekedni kell, most azonnal. Ha viszont túl sok embert szédítenek meg a demagógiájukkal, azzal az ország esélyei csökkennek. Jellemző, hogy a 2007 előtti Jobbik egyik vezetője, Nagy Ervin sem hallgathatott tovább, hiszen az a döbbenetes helyzet állt elő, hogy a jobboldali Jobbik fő ellenfele a jobboldali Fidesz. Az MSZP valahogy lekerült a napirendről. Szerinte a Jobbik már nem az, aminek látszik. Érdemes erre odafigyelni.
A baloldalon végre megjelent egy új erő, és ennek köszönhetően két figyelemre méltó alakulatot találunk (az én értelmezésem szerint) ezen a térfélen. Az SZDSZ-MDF tandem éppen exitál, ezért az elemzésüket most kihagyom. Bizonytalan politikai arculatuk miatt nehéz is lenne őket ajánlani, vagy éppen kritizálni. Meglátjuk, mit hoz nekik a következő két hét. Egyelőre úgy fest, a választás számukra inkább a mentelmi jog eléréséről szól, mint valódi politikai szerepről.
Az MSZP úgymond hozza azt az ellentmondásos, kaotikus állapotot a kampányban is, amit a kormányzásuk idején mutattak. Bár itt-ott még felbukkan egy-két elemző, aki valamiféle halvány nyerési esélyt lát, de ez inkább szimpátia, mint realitás. Ami jól látszik, bár a kampányuk elindult, a párt megjelenik, plakátozik, reklámok mennek különböző csatornákon, de a párt helyzete jottányit sem javult. Ha a Fidesz veszt szavazókat, azok a Jobbik felé mozognak, ha pedig baloldaliak, akkor egyre inkább az LMP felé irányul a mozgás. Mesterházy Attila a megosztottság ellen kampányol (szokásos szlogen), Gyurcsány meg megoszt, csakhogy meglegyen az egyensúly. Szilit, az egyetlen olyan arcot, akit nyugdíjas klubok világán kívül is bevethetnének kiiktatták vagy magát iktatta ki. De ez mindegy is. Szinte öngyilkos módon folyik a kampány, mintha az lenne a cél, hogy igazolják a Fidesz szlogenjeit. Íme, egy példa: A Fidesz kampány alapvetése, hogy Gyurcsány mozgatja a szálakat, aki az MSZP-re szavaz, Gyurcsányra szavaz. Ezt a szlogent sikeresen kiiktatták egy időre, jött Bajnai, Mesterházy. Gyurcsány eltűnt az első vonalból és csendben volt. Kicsit magához is tért a párt. Persze nem is a szocialisták lennének, ha valami nagyon okos lobbista csapat, meg a Gyurcsányt támogatók, nem nyomják fel idoljukat a listára előkelő helyen, majd nem kezd önálló országlásba, zavaros, személyeskedő performanszaival. Mit ért el ezzel? Igazolt valamit, amit nagyon nem kellett volna és árt a pártjának nap mint nap. Természetesen senkit nem lepett meg ezzel. A program, amire a kampányt építették (hiszen nekik van programjuk), sikeresen alulmúlta a Jobbik frázisgyűjteményét. Egyetlen komoly üzenete, ha lesz fellendülés, a nyugdíjasok bizton számíthatnak arra, hogy az eredmény egy része náluk landol, prémium formájában. A prémium kifejezés, persze meglehetősen pikáns egy kampány közepén. A társadalom többi rétegének sok mindent nem üzennek, csak a szokásos üres formulákat. Szóval ez a program létezik, de ha nem lenne, az sem árthatna többet. Ami viszont biztosan árt, az a Hagyó-ügy és a többi korrupciós gyanú, kihallgatás. Összegezve, az MSZP óriási kövekkel a nyakában próbál rövidtávon futni, kevés sikerrel. Persze van, aki szabadulna a kövektől. Jó példa erre, Molnár Gyula XI. kerületi polgármester plakátja, amely szép kék, zöld csíkokkal, fehér háttérrel, az élhető, zöld Újbudával kampányol, és egy mikron méretű MSZP logóval, amit a felületes szemlélő észre sem vesz. Jól jellemzi ez az esélyeket, és a vezető MSZP-sek hitét a saját pártjukban. Egyelőre úgy fest, marad a stagnálás.
Végül, de nem utolsósorban számomra az LMP lehet az új baloldal. Az MSZP valódi versenytársa lehet az LMP. Van egy fokozottan hiteles vezető Schiffer András, és vállalható fiatal baloldaliak, liberálisok, akiket nem korrumpált az MSZP holdudvara, nem mellesleg pedig a korszellemnek megfelelő baloldali, és a jó értelemben vett liberális értékek képviselői. Ha az ajánlószelvények által felhúzott magas falat sikerül átugraniuk, valódi baloldali alternatíva lehetnek. Pontosabban csak ők lehetnek azok. Hogy ez mennyire komoly, azt már jelzi, hogy az MSZP közeli Népszabadság, rögvest tálalta a következő szlogent: „a Fidesz ajánló cédulákkal segítette őket”, mert ugyan hogyan másképp is állíthattak ők Borsodban listát? Tehát veszélyesek. Újak, a nómenklatúrához nincs közük, ráadásul olyanok, amilyennek az MSZP új hullámának kellene lennie, ha nem „zushlagosodott” volna el… Törvényszerű, hogy az MSZP és az SZDSZ megújulásra képtelensége kitermelte ezt az új erőt, amely majdan méltó ellenzék és alternatíva lehet. Programjuk a zöld gazdaság és társadalom, ráadásul tudnak mit kezdeni a nemzet fogalmával, sőt, természetes módon építik a programjukba. Nem feszélyezi őket, ami rendkívülinek tekinthető a magyar baloldali hagyományban. Élhető környezet, élhető társadalom ez a fő üzenetük. A jövő baloldala lehet ez a párt, akik nem csak itthon, de Európában is a korszellemnek megfelelő, megújult értékek mentén politizálhatnak a balliberális oldalon. Most így néz ki, majd meglátjuk, képesek-e a szép elvek mentén haladni töretlenül. Ehhez persze több nyilvánosság kellene, aminek nincs bővében a párt. Ez a legnagyobb gyengeségük, meg ugye az a bélyeg, amit az elmúlt nyolc év jelent, és minden balliberális erőre rákerül, az LMP esetében jogtalanul. Komoly versenyhátrányt jelen ez, kérdés, hogy meg tudnak-e ezzel küzdeni. Talán kissé lemaradtak aktivisták és szelvénygyűjtés terén is.
Vázlatosan így tudom összegezni az esélyeket, szubjektíven. A döntés csak látszólag nehéz, ha ma szavaznék, akkor egyéniben a Fideszt, listán az LMP-t támogatnám, ha tehetném. Mert kell egy jó kormánypárt, erős felhatalmazással, de kell egy olyan ellenzék is, aki ha kell, más nézőpontból, de konstruktívan érvel és tölti be a kontroll szerepet. Szóval ma így szavaznék, de ki tudja, mi történik két hét alatt?
Mári László |
