Köztudott, hogy a globális felmelegedés okozta környezetvédelmi változások jelentős hatást fejtenek ki az emberiség jelenére és jövőjére nézvést. Az emberi együttélés szabályai bizonyos területen napi szinten terheltek konfliktusok által, amelyek nem lokális problémaként jelennek meg, hanem a világ összes részére hatást gyakorolnak. A globális felmelegedés legszembetűnőbb hatása a vízhiány. Az ökológiai problémák okozta társadalmi feszültségek katonai jellegű manifesztációja különösen az afrikai kontinens országaira jellemző, de a vízhiány nem csak itt jelentkezik.
 Ezzel a problémával küzd az arab országok egy része is. A víz keresésére és a vizes területek birtoklására irányuló fegyveres konfliktusok szaporodása és dinamikájuk erősödése kitűnő terepet ad egyéb célokkal indított eszmei háttér exportjára is. A világ fejletlen harmadik/ negyedik világként aposztrofált részében tapasztalható krízis migrációs folyamatokat indukál. A migráció jelensége nem újkeletű jelenség, népvándorlások az emberiség egész történelmét átszövik, de ilyen fokú átrendeződésre még nem volt példa. Az őseink migrációs folyamata lezárult egy-egy terület elfoglalásával és az ott történt letelepedéssel. A közlekedési viszonyok megváltozása és az életritmus extra mértékű felgyorsulása viszont új típusú migrációs folyamatok megjelenését hozta maga után. A migrációs folyamatok elképzelhető, hogy némely erőszakos tevékenység előkészítésére hivatott egyének fedőakciói is lehetnek. A nyomor elől való menekülés és a nyugati társadalmak befogadó szolidaritása otthont adhat terrorista sejteknek is. A befogadó szolidaritás fogalma ne tévesszen meg senkit, nem csupán emberbaráti szeretet játszik ebben szerepet, hanem a nyugati társadalmakban érezhető gazdasági-politikai feszültség is. Ez a feszültség a világválság előtt is létezett, de a világválság hatásainak kumulálódásával a társadalmi viszonyok mélyebben fekvő törésvonalai felszínre kerültek. A migrációs hullám és a növekvő munkanélküliség, a jövedelmek reálértékének csökkenése, a fiatal generáció jövőtervezési nehézségei az egész társadalomban félelmet indukálnak. A jövő kiszámíthatatlansága és a gazdasági nehézségek okozta egyik meghatározó problémájaként jelentkezik a népességfogyás is, ami a fejlett országokban tapasztalható elsődlegesen. Szó nincs arról, hogy a gyermekvállalási hajlandóság érzelmi oldalán csökkenő tendencia figyelhető meg, hanem a gazdasági instabilitás hozadéka a fiatalok gyermekvállalási „kedvének” drasztikus csökkenése. A nyugati társadalmak pedig „importálással” próbálják megoldani a fogyatkozó népességet, ugyanakkor a migráció kiszámíthatatlan hatásaitól legalább annyira tartanak, mint a gazdasági világválság által gyakorolt komplex hatások eredményeitől. Ezt szükségesnek tartom bemutatni a lélektani hatások vázolására. A szakirodalom szerint a terrorizmus hatásának egyik fő eleme a lélektani megfélemlítés. Boaz Ganor (2001) így fogalmaz: „ az erőszak szándékos alkalmazása, illetve azzal történő fenyegetés a polgári lakossággal, illetve civil célpontokkal szemben meghatározott politikai célok elérése végett .” A politikai célok megfogalmazása rendre a figyelemfelkeltő akciók elkövetése után történik. Alex P. Schmid ENSZ által elismert terrorizmus szakértő a lélektani hatást mutatja be, amely szerint a terrorizmus „olyan, félelem kiváltására szánt módszer, amelyet (félig) titkosan cselekvő magánszemély, csoport vagy állam követ el ismételten, egyéni beállítottságból fakadó, bűnügyi vagy politikai okok miatt, amelyben- a gyilkossággal ellentétben- az erőszak közvetlen célpontjai nem a fő célpontok. Az erőszak közvetlen emberi áldozatait véletlenszerűen (a lehetőség célpontjai) vagy kiválasztással (képviselő, vagy szimbolikus célpontok) jelölik ki valamely célpopulációból, és üzenethordozóként szánják. A terrorista (szervezet) a (veszélyeztetett) áldozatok és a fő célpontok közötti fenyegetésen és erőszakon alapuló kommunikációs eljárásokkal a fő célpontot (célközönséget, célcsoportokat) manipulálja, amelyet ezáltal a rettegés célpontjává, a követelések célpontjává, vagy a félelem célpontjává változtatja attól függően, hogy elsődlegesen megfélemlítést, kényszerítést, vagy propagandát akarnak-e ezzel elérni.
Ökológiai problémák feszültséggeneráló hatása
Az elsődleges probléma, ahogy korábban jeleztem, a vízhiány. Leginkább Afrikát érinti, de már Európában is mérhető a hatása, kontinensünk 17%-át érinti. Az elmúlt 30 év aszálykárainak enyhítése 100 MRD eurót emésztett fel. Afrikában 10-ből 8 haláleset köthető a vízhiányhoz. A víz megszerzésének nehézségei nemcsak a helyi lakosok életét teszik kilátástalanná, hanem a nyugati világ által működtetett gazdasági háló működése is veszélybe kerül. Köztudott a gazdasági mechanizmusról szóló tanulmányokból, hogy az amerikai, nyugat-európai transznacionális vállalatoknak szükségük van a periféria országokra, hogy centrum mivoltukat megőrizzék, hovatovább nélkülük működésképtelenek, vagy gazdaságilag kevés nyereséget termelőkké válnak. A környezetszennyezés harmadik/ negyedik világba történő exportálásának rendkívül kedvezőtlen hatásai nem állnak meg a Földközi-tengernél. A helyi emberi katasztrófákon túl a tsunamik, a földrengések, a levegő szennyezettsége tovaterjednek a fejlett világ felé is.
A fejlett országokban tapasztalható vízpazarlás erős kontrája az afrikai kontinens vízhiányos vegetálásának. Az ipari teljesítmény a vízmennyiség szennyezését vonja maga után. A vízhiány a közel-keleti térségben is jelen van, Izrael, Jordánia és Palesztina mindennapjait meghatározza a Jordán folyó. Ebben a térségben is gyakoriak a fegyveres konfliktusok. De amíg egy háború, amely meghatározott központi irányítás alatt harcoló reguláris erők összecsapását jelenti, összekovácsoló erőként hathat a társadalomra, ami megkönnyíti a mindennapok nehézségeinek elviselését, addig a terrorista akciók kiszámíthatatlansága éppenséggel a társadalom szétzilálását is eredményezheti. Egy szétzilált társadalomtól pedig kevesebb erőfeszítést igényel az általuk lakott földterület megszerzése. Ugyanerre a társadalomra jellemző a migrációs folyamat nyugat felé, ahova exportálják a kirekesztettség okozta feszültségüket, amit a külső megjelenésük újabb izolációs folyamatként megerősít. Az előítéletek ugyanis a befogadó nyugaton nagyban befolyásolják az integrációs folyamatok lassulását vagy be nem következését. Ezekhez a hatásokhoz hozzájárulnak a terroristák által elkövetett merényletek is (pl. londoni metrórobbantás).
Ökoterrorizmus fogalmának megjelenése
 Az ökoterrorizmus olyan erőszakos cselekedetek összessége, amelyet ökológiai, környezetvédelmi vagy állatvédelmi okokból követnek el személyek vagy azok tulajdona ellen. Az FBI a következő meghatározással él: „erőszak használata vagy ezzel való fenyegetés személyek vagy tulajdonuk ellen, környezetvédelemmel foglalkozó, szubnacionális csoportok által, környezetvédelmi okokra hivatkozva, vagy egy célpontra irányítva a figyelmet, ami gyakran egy természeti szimbólumot takar”.
Az FBI becslései szerint 200 millió dollár értékű kárt okozott a terrorizmus ezen fajtája 2003 és 2008 között, és az USA tagállamainak többsége törvényeket alkotott az ökoterrorizmus ellen. Egyik legismertebb szervezet az Earth Liberation Front. Kisebb csoportokba, úgynevezett sejtekbe tömörülve szerveznek akciókat a Föld és természeti kincsek védelmében. Leglátványosabb akciójuknak a Colorado állambeli Vail síparadicsomban épített létesítmények elleni „rombolást” tartják, aminek indokaként az ott élő hiúzok életterének veszélyeztetését hozták példaként. Az állatkínzások ellen való harcra egy másik szervezet alakult, az Animal Liberation Front. Állatkísérletek leendő alanyait szabadították ki, majd későbbiekben állatfeldolgozó üzemek ellen fordultak. Fontos megjegyezni ennél a két szervezetnél, hogy anyagi károk okozásában merül ki a tevékenységük és emberek ellen nem követnek el akciókat.
Az ökoterrorizmus fogalmának megmagyarázása ugyanakkor vita tárgyát képezi, hiszen a szélsőséges cselekedetek, mint házak, gyárak felgyújtása talán inkább szabotázsként definiálható. A folyamatos megfélemlítés ugyanis nem célja ezeknek a szervezeteknek. Ugyanakkor ezek a szervezetek ökoterrorizmussal vádolják a nagyobb vállalatokat az általuk elkövetett környezeti károkért és ezeknek az emberi életre gyakorolt hatásáért.
Néhány példa az ökoterroristának kikiáltott szervezetek eszköztárából:
- faszögelés: fa törzsébe kis szegeket vernek és ezzel a láncfűrész lapját használhatatlanná teszik
- gyújtogatás: az Earth Liberation Front bevett eszköze a tengerparti házak, üzlethálózatok, stb. lerombolására
- robbantás: a legszélsőségesebb módszer a figyelemfelkeltésre. Ennek a fajta tiltakozásnak már emberéletek is áldozatul estek.
Létezik a környezeti terrorizmus (environmental terrorism) fogalma is, a természeti források törvénytelen rombolását jelenti azért, hogy megfosszon nemzeteket azok használatától . Az ökoterrorizmussal szemben ez a természeti erőforrások ellen irányul, amíg előbbi ezeknek a védelmében követ el erőszakos cselekedeteket. Környezeti terrorista cselekedetnek tekinthető véleményem szerint Szaddam Husszein által levezényelt akció, amely az olajkutak felgyújtását eredményezte, hiszen itt, bár épített környezet volt a tulajdonképpeni célpont, az volt a szándék, hogy ne jussanak olajhoz az amerikaiak, és ebben nem volt semmi környezetvédelmi árnyalat. A legnagyobb környezeti és emberi katasztrófákat okozó víz és ennek hiánya szintén lehet terrorista célpont, hiszen a sok emberre jutó elegendőnek semmiképp sem nevezhető vízmennyiségbe elhelyezhető mérgezőanyag rendkívüli mértékű katasztrófát okozhat a fejlődő világban, de a fejlett világ számos nagyvárosa is ki van téve ennek a fenyegetésnek.
A környezeti problémákra való tudatos odafigyelés talán csökkentheti az ökoterrorizmus és a környezeti terrorizmus mozgásterét, sőt az egész emberiség életminőségét is javíthatja az erre fordítandó akciók sora. Egyelőre azonban a kezelhetőnek tűnő CO2 kibocsátás kezelése is meghaladja az illetékesek együttműködési terét, így aligha jósolható a környezettel összefüggésben lévő emberi károkozás mihamarabbi felszámolása.
Balla Ágnes
|
