Az Orbán-kormány 29 pontos csomagját konzervatív fordulatként értékelte néhány újságíró, mi több a Fidesz visszatérését vélték felfedezni önmagához, a nemzeti liberális mivoltához. A dolog ennél árnyaltabb. A Fidesz hivatalosan konzervatív irányultságú néppárt, bár mintha ez az identitás nem lenne minden tekintetben tisztázott. Ez érthető, hiszen a konzervativizmus áramlatai sokszínűek, nagy a játéktér, ahol egy konzervatív párt magát elhelyezheti. Ami fontos ebben az önmeghatározásban, az a korszellem és az adott nemzet konzervatív, liberális hagyománya. Éppen ezért célszerű meghatározni azokat a sarokpontokat, amelyen egy elvszerű konzervatív kormányzás alapulhat.
A nemzet fogalmát, naponta használjuk, beépült a mindennapi szóhasználatba. Sokféle jelentést tulajdonítunk neki, és a világ bármennyire változik, ezt a fogalmat, mint magát a nemzetet, változatlan, homogén dolognak tartjuk. Pedig nem az. Dinamikusan változó, képlékeny dolog. Van, aki a nemzet, mint makro közösség létjogosultságát is megkérdőjelezi. A nemzet fogalmához kapcsolódó, nemzeti érdek, nemzeti egység kategóriák még vitatottabbak. A várható konfliktusok, és az a nemzeti ébredés, ami hazánkban és a térségben lezajlott, szükségessé teszik azt, hogy definiáljuk, mit is jelent a nemzet fogalma számunkra, mit is kellene, hogy jelentsen a jövőben.
Eljött az idő. Hat nap és minden demokrata vagy kevésbé demokrata urnához járul. Még mérlegelhetjük szavazatunkat. Habár a programoktól nem lettünk okosabbak, mi több, sok minden már a választás előtt eldőlt. De sok minden nem, ezért minden szavazat fontos.
Így a választások előtt egy hónappal illene csatlakoznom a latolgató, elemzők sokaságához, és némi százalékokkal való dobálózás után, rettegnem kellene egy kicsit, mert jön a Jobbik vagy mert a Fidesz kétharmaddal örökös elnökké teszi Orbán Viktort vagy a kétharmados Fidesz előny pozitívumait kellene ecsetelnem. Nézőpont kérdése, én ezt nem teszem. Ehelyett felmérem a lehetőségeket bal és jobb oldalon, végül elárulom, ma kire szavaznék. Két hét múlva pedig ismét megteszem ezt, az elkövetkezendők tükrében.
2006-os választási kampányban Gyurcsány Ferenc 1000 milliárd Ft-os támogatást ígért a MÁV-nak. Persze ez is csak ígéret maradt, mint sok minden egyéb. A száz éves vasút túlélte a világháborút, a szocialista tervgazdálkodást, de a piacgazdaság könyörtelen, profitszemléletű eszközeivel szemben már tehetetlen volt. Huszonöt szárnyvonal felett hangzott el a halotti beszéd, de a MÁV pénzügyi botrányai is hozzájárulnak, hogy a vasúti társaság végleg tönkre menjen. Ha nem az utasok érdekét szolgálja a vasútpolitika, akkor kiét?
Napjaink kampányában egyre nagyobb szerepet kap az internet, és kétségünk sem lehet afelől, hogy a jövőben domináns szerepet kap, hiszen olyan interaktív felületet biztosít, amelyen keresztül minden politikus és csapata páratlanul fontos információkhoz juthat és kapcsolatokat építhet.
Minden új év, új reményekkel kecsegtet. Különösen igaz ez a 2010-es évre, amely választási év, és mint ilyen minden demokráciában bízó embernek ünnepe is egyben, hiszen választás lesz, amelyen élhetünk nehezen szerzett demokratikus jogainkkal. A választás szinte eldőlt a közvélemény kutatások szerint. De vajon így van ez?
